Magna Cum Laude Karácsonyi koncert a SYMA Csarnokban

6 évvel ezelőtt még csavarhúzó-nyeleket farigcsált egy asztalosműhelyben. Ma az ország egyik legsikeresebb zenekarának frontembere, a magyar fesztiválok kihagyhatatlan sztárvendége. Mező Misivel, a Magna Cum Laude énekesével a Smile-koncert szünetében, a Symbolban beszélgettünk!

-2 perce játszottad el Gönczi Gáborékkal a Pálinkadalt. Mindig ekkora rá az őrület?

Általában igen, ez a dal valahogy nagyon betalált. A maga egyszerűségében valóságos himnusz lett. És még üzenete is van: minek igyunk mást, amikor nekünk van a világon a legfinomabb nemzeti italunk. Szerintünk a legrövidebb távolság két ember között maga a pálinka!

6 éve gondoltad volna, hogy amit felénekelsz egy stúdióban, azt egy héttel később kívülről fújják bárhol az országban?

Mondjuk úgy, hogy hittem benne. Én Dobozon születtem rendkívül szerény körülmények között, tradicionális muzsikus cigány-családban. Amióta az eszemet tudom, mindig zenélő, éneklő emberek vettek körül, akik örömükben, bánatukban is muzsikáltak. Hihetetlen erőt, kitartást, őszinteséget neveltek belém, és azt,hogy mindenáron higgyek saját magamban és a zeném erejében. A mai napig a neveltetésemnek köszönhetek mindent. Ez segített át az összes bajon, problémán. Zenéltem, táncoltam a családommal, aztán az általános iskolában, majd a gimnáziumban is. Ez olyan természetes volt számomra, mint más gyereknek a foci a grundon. Persze szakmát is kellett tanulnom, egészen 6-7 évvel ezelőttig esztergályosként dolgoztam egy asztalosműhelyben. Csavarhúzó- nyeleket és bútorlábakat készítettem. A színpadi rutint, és a szakmai alázatot menet közben a La Bomba nevű partyzenekarban sajátítottam el, amellyel ugyanazt az életet éltük,mint Gáborék a Smile-lal. Aztán már 1998-at írtunk, amikor Gyulán összetalálkoztam egy régi haverral, Kara Misával, aki meghívott az akkor formálódó zenekarába énekelni. Aztán micsoda véletlen, rá pár hétre egy másik srác, Szabó Tibi is kinézett magának. Végül kiderült, ugyanabba a zenekarba hívtak mindketten, egymástól függetlenül. Így indult a Magna Cum Laude 99-ben.

-Egyértelmű volt, hogy saját zenét fogtok játszani? Ez volt a legfontosabb elvünk. Nem akartunk megfelelni senkinek. Éreztük magunkban a kreativitást, az energiát, hittünk a saját zenénkben és azt mondtuk, mindegy, meddig tart, sikerre visszük a mondanivalónkat. Ezután életem legkeservesebb időszaka következett. Az első 5-6 évben ugyanis csak kudarcok értek minket. A kiadók jobb esetben visszadobták a dalainkat, rosszabb esetben fel sem vették a telefont. A rádiók szóba se álltak velünk, volt olyan producer, aki kerek- perec megmondta: „túl igényes, eladhatatlan”. Évi két klubbulink volt, a kutya se jött be a koncertünkre. Én pedig kerestem tovább a pénzt esztergályosként.

-Aztán varázsütésre sztárok lettetek. Mi történt?

A Viva Tv egyszer csak játszani kezdte a „Minden Állomás”-t. Ez azonnal megbolygatta az állóvizet. Aztán megszületett a Vidéki Sanzon, és ha hiszed, ha nem, szerdán még nincstelen amatőrök voltunk, pénteken pedig elismert sztárok. Betelt a noteszünk felkérésekkel, hívtak a tévék, a rádiók, a kiadók, mindenki minket akart. 2 nap alatt megfordult velünk a világ! És amikor azt kérdezted, gondoltam-e, hogy ez egyszer sikerülni fog, azt mondom, nem, de nagyon-nagyon hittem benne. Más módszerem ugyanis nem volt a túlélésre.

-Meddig dolgoztál esztergályosként?

2006-ban volt egy olyan próbánk, ahol átnéztük a felkéréseinket, beleértve a koncerteket, interjúkat, forgatásokat. Rájöttünk, hogy nem tudunk mindent elvállalni a meló miatt. Ekkor úgy döntöttünk, másnap szépen mindenki felmond, és onnantól kezdve mindannyian a zenélésből fogunk élni. Így is lett, és hál’ Istennek kiderült, hogy jól döntöttünk.

-Miközben felkapott sztárzenekar lettetek, Ti nem sokat változtatok…

Remélem,semmit sem változtunk. Ugyanazok a gyulai suhancok vagyunk, mint az elején. Soha nem fogjuk elfelejteni, honnan jöttünk, mennyit küzdöttünk, nélkülöztünk. A közönséggel sem tehetnénk meg, hogy mostantól megjátsszuk magunkat, nagyképűek legyünk. Nem is menne, mi ne ilyenek vagyunk. Örülünk a sikernek, de ez még nagyobb odafigyelésre ösztönöz bennünket. Minél nagyobb a ránk háruló figyelem, annál nagyobb a felelősség is. Egyetlen rossz megnyilvánulással lerombolhatnánk az általunk felépített, szeretetre, őszinteségre és összetartásra épülő várunkat. Látjuk, hogy mások hol rontják el: megbízhatatlanokká, elérhetetlenekké válnak, és azt hiszik, már bármit megtehetnek, szeretni fogják őket. Nemcsak a neveltetésünk nem engedi, hogy ezt tegyük, de tudjuk is, hogy ez tévedés!

-11 éves lett a Magna Cum Laude, és ezt egy hatalmas koncerttel ünneplitek.

A December 28-i Syma koncert óriási mérföldkő az életünkben. Önállóan először játsszunk ekkora helyszínen, ekkora nézősereg előtt. Nagy odafigyeléssel állítjuk össze a programot, rengeteg meglepetéssel készülünk! Nagyon büszke vagyok rá, hogy az elmúlt időszakban a legnagyobb sztárok fogadták el meghívásunkat, ezúttal pedig a legnagyobb példakép, Pataki Attila lesz a vendégünk. Bizsergető érzés, amikor felhívsz valakit, - akinek a plakátja gyerekkorodban ott lógott a faladon, - és azt mondja Neked, megtiszteltetésnek tartja, hogy ott lehet Veled egy színpadon. Úgy érzem, ez az igazi bizonyíték, hogy letettünk valamit az asztalra! De ígérhetem, hogy ez még csak a kezdet, a java még hátravan! És akinek van kedve karácsony után egy hamisítatlan kolbász és pálinka koncerthez, tartson velünk december 28-án!